Korunk egyik legismertebb szociológusa, Antony Giddens, is ismerte A három pillangó című mesét, amikor a társadalmi kirekesztés fogalmát értelmezte. A mese arról szól, hogy a sárga, a piros a fehér pillangót utoléri az eső. Próbálnak bekéredzkedni a környező sárga, piros és fehér tulipánok szirmai közé az eső elől, de azok csak a saját színűkkel egező pillangókat hajlandók befogadni. Egyik pillangó sem hagyja cserben társait és így mindannyian megáznak, azaz „kirekesztődnek”. Mint a mesékben általában, itt is minden jóra fordul a végén, eláll az eső és röpködhetnek tovább. Vajon így van az embereknél is? Kiállunk egymás mellett, akár úgyis, hogy miket befogadna egy közösség, de társainkat elutasítja? Egyáltalán mi az elutasítás, kirekesztés és kiilleszkedés leggyakoribb ok az iskolában? Valóban meglehetősen előítéletesek és kirekesztők a diákok?